2017. május 8., hétfő

Rhododendronok és ázáleák

Nincsenek megjegyzések:

Eddig csak érkezésükkor virágoztak a kert legfőbb ékességei, talán ez idén már kicsit sikerbe hajlik majd. Mondom ezt annak ellenére, hogy a két még élő ázálea egyike, és a két rhododendron egyike sem virágzik jelenleg. Egyenlőre.

A 2015-ben tavasszal vett három ázálea közül az egyik meg sem érte az őszi kiültetést, de cserépben is fantasztikus virágözön volt mindhármon. Kettő élte át az ültetést, egy Azalea Japonica 'Anne Frank' és egy Azalea Japonica 'Hotshot Variegata'. 2015 tavaszán azonban nem volt egy viráguk sem, viszont ránézésre egészségesek voltak. Ebben az évben ősszel kaptak jó kis rhododendronföldet is: éppen ideális savanyúságú királytói tőzeg és egy még erősebben savanyú tőzeges trágya keverékét. Így utólag belegondolva gyanítom keveset.

A Rhododendron 'Marcel Menard' is 2015 őszén lett kiültetve. Előtte a cserepében az is csodálatos virágokat mutatott június felé, azaz mintha kicsit késői virágzású lenne. Rendben áttelelt, majd egy átmeneti lombhullást követően erőre kapott, és friss hajtásai is voltak. Virágot azonban tavaly ez sem hozott. Ez bőségesen kapott savanyú tőzeget, így a kemény 2016/17-es tél után jelenleg kíváncsian lesem a fejleményeket. A tél végén sok levele barnás-foltos volt, nem tudtam hogy csak a fagytól, vagy valami gombás fertőzéstől, így ezeket inkább leszedtem róla.

Ezek az örökzöldek tehát már virágzásképes állapotban kerültek a kertbe, de az első évben semmi nem volt rajtuk. Feltételezem a boltokban erősen feltápolva, felpörgetve árulják őket — így a hirtelen jött tápanyagszegényebb környezet miatt tartottak egy kis pihenőt.


Az egy szem Azalea Anne Frank bimbó, és a virágzó Azalea Hotshot Variegata bokor, és egy közelkép az egyik nehezen fotózhatóan egyenvörös virágról.

Rhododendron Marcel Menard

Idén a vörös virágú ázáleán (Hotshot Variegata) legalább tucatnyi virág nyílt ki április–május fordulóján. A rózsaszínűn (Anne Frank) egyetlen egy, már színes bimbó van csak jelenleg. Reménykedem benne, hogy még lesz rajta csak megtorpant a lendülete, amikor ellepte az áprilisban hirtelen leesett fél méteres hótakaró. A Marcel Menard viszont igen ígéretes, óriási rügyeket növeszt most, azonban tapasztalatok hiányában nem tudom még, hogy ebből virág lesz-e vagy hajtásrügy? A virágbimbók kicsit zömökebbek kellene hogy legyenek, így inkább tűnik nekem hajtásnak. Mindenesetre ha a virágzási ideje későbbi akkor még akár lehet is belőle valami.

A társaság legfiatalabb tagja egy lombhullató, ámde illatos virágú Rhododendron Luteum. Ez tavaly érkezett hozzánk a Jeli Arborétumból. Feltételezem ennek a növénynek is van egy pár éves virágzás előtti növekedési fázisa, de hogy ebben ez a tő hol tart azt értelemszerűen nem tudom. Mindenesetre szépen kihajtott, dús lombozata is van, de még elég kicsi. Jeliben ilyenkor már virágban szoktak ezek lenni, így gyanítom ez idén biztosan nem hoz majd virágokat. Igaz ezt nem is vártam el tőle.


A Rhododendron Luteum 2017 április elején, közepén és május első napjaiban.

2017. március 5., vasárnap

KertTV 01 – Eranthis cilicica

4 megjegyzés:

A KertTV első epizódjában pár fotót és timelapse videót mutatunk be az idei tavasz első virágairól, a téltemetőkről (Eranthis cilicica).

2017. március 2., csütörtök

Frontjelentés: Téltemető hadművelet

5 megjegyzés:

Gyors helyzetjelentés a tavaly ősszel új fordulatot vett téltemető hadművelet állásáról: a tél vesztésre áll, csapataink harcban állnak.

Régi olvasóink biztosan várták már az idei kesergős téltemetős postot. Most azonban úgy tűnik nincs okunk keseregni, részeredmények viszont vannak: hosszú évek kínlódása után úgy néz ki, kicsiny sárga virágok egynél nagyobb számban jelentek meg a kertben...

Egy évvel ezelőtt írt Kata egy érdekes, angol szaklapban megjelent cikkről miszerint sokfelé azért nem hajt ki, vagy hajt csak levélkét a téltemető, mert kiszárad a gumója. A cikk javaslata szerint ültetés előtt a gumókat be kell áztatni egy napon át, és akkor jobbak az esélyek. Mi is megkíséreltük hát négy hónappal ezelőtt ezt a technikát.

Akkor 50 db Eranthis Cilicica hagymát ültettünk ki. Bevallom picit aggódtam, mert elég minimális földtakarást tettem rá, és kemény hideg volt az elmúlt télen, néha -20–25 °C is volt. Ebből február legvégén 5-6 darab téltemető bújt elő, számuk a mai napra 9-re növekedett. Van amelyik egyszerre két virágszárat is hozott.


Balra több téltemető és egy hóvirág csoportja, jobbra pedig egy éppen előbújó téltemető
alig 5 mm magas bimbója február 28-án.

Elvileg ugye csúcsával felfelé illik ültetni a hagymásokat, hogy ne kelljen nekik forgolódni a földben. Tekintve hogy ezek a jószágok igencsak amorf alakúak, biztosan összevissza kerültek a földbe, nem egyforma erőnlétnek örvendenek, ezért vagyunk jelenleg csak kb 20%-os előbújási aránynál. Gyanítom ezzel még nincsen vége, és szunnyad még a földben olyan téltemető, ami még nem bújt elő. Így remélem ez csak az első post volt ebben a témában itt a blogon.

2017. február 13., hétfő

Madarak a kertben

4 megjegyzés:

A meggyvágó visszanéz

Még hó alatt pihen a kert, és úgy tűnik a tavasz még igencsak odébb van. A környék madarai igencsak nehezen találnak élelmet, így az év végén gyártott új madáretető forgalma csúcsra van pörgetve: számos madárfaj látogatja az etetőt.

Alapvetően cinegefélék vannak, amik kisebb-nagyobb csapatokba verődve járnak az etetőre. A Széncinke és a Kék cinke nagy csapatokban érkezik, de sok a Barátcinege is. Elvétve jönnek Őszapók is, de ezek az aprócska madarak nagyon félénkek. Könnyen megismerhető a kis fehéres fejtetőjéről, és a többiekhez képest arányában hosszú farktollairól. A cinegék általában egy két magot helyben elfogyasztanak, aztán félrevonulnak egy kis maggal a környező ágakra. Néha nagy veszekedéssel tülekednek, a kis kékek meglepően aggresszíven hadakoznak. Általában mindig beszállóágakon keresztül érkeznek, így folyamatos a nyüzsgés a fák, bokrok ágain.

2017. január 1., vasárnap

Újévi séta

2 megjegyzés:

Eltelt hát a 2016-os év is. Az országban sokfelé ködös, nagyon hideg időre virradt az új esztendő, de idefent a hegyen nem túl hideg volt, és szép kék égbolt.

Odakint nyoma sem volt a ködnek, picit kifagyott pára deressége borítja csak a kertet. Amint napsütés éri a deret, pillanatok alatt el is tűnik. Így alaposabb fotózásra sem volt idő, de azért álljon itt pár friss, még fel sem melegedett kép.

A tó jege nagyon vastag már, simán elbírja az ember súlyát. Az aranyhalacskák már a szobában laknak, így ez annyira nem okoz gondot, de kíváncsiságból biztosan megpróbálom megfúrni majd a jeget délután. A gyékények állnak csak ki belőle, és a szélviharok által ráhordott tölgyfalevelek.

A délutáni másik terv a tegnap szerkezetkészre alakított madáretető kistafírozása. Erről újabb postban jelentkezünk majd.

2016. december 31., szombat

Madáretető tollas barátainknak

2 megjegyzés:

2016 végén szerkezetkész állapotba hoztam az új madáretetőt. Ez már több hete húzódott, de most legalább odáig eljutottam, hogy a múltkor talált és háromba fűrészelt polcdeszka, valamint a négy rusztikus, kéregtelenített gyertyáncsonk felkerülhetett az északi ablak elé egy fa oszlop tetejére.

Még az ádventi időszakban kezdtem neki, amikor először két mandarinos faládát akartam átalakítani, de aztán megtaláltam egy már igencsak festékfoltos, munkákra használt méteres polcdeszkát, és végül az lett a madáretető szerkezetének egyik fő alkotóeleme.

Az alap — szigorúan a számmisztika jegyében — egy 42x30 cm-es lap, a tető két nagyjából 30x38 cm méretűből készült. Igazából az volt a méretezés alapja, hogy a két egyforma nagyra vágott tetőelem összeállítás után elfedje a maradékként visszamaradó harmadikat — már csak a hulladékmentes vágás miatt. A tetőhajlásszöget is ilyen tudományos alapokon határoztam meg, AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint. Ennyi volt a geometrikus része a dolognak, mert azért kockaság ide vagy kockaság oda szeretem a nem túl sarkos dolgokat.

Ezért aztán kerestem a nyári gyertyánritkításkor vágott ágrengetegben néhány kb. 3 cm vastag, nagyjából 42 cm hosszú darabot, ezekből készültek a tartóoszlopok. Az egyik villás elágazású volt, de gondoltam ettől csak még mókásabb lesz az eredmény, így ugyan kereshettem volna másikat, de mégis bizalmat szavaztam ennek az ágdarabnak. Az ágakat szemre ferdére is vágtam, de még nem a végleges méretre, aztán lekopasztottam. A gyertyán kérge vékony, és kis száradás után relatív könnyen lehúzható, így ez nem volt gond.

Az alaplapra átrajzoltam az ágak körvonalát, a villás ág rögvest két lábbal kerül az alapra. Ennek a helyét rögvest ki is bányásztam, ami nem volt triviális. Nem is sikerült túl szépen, de a rusztikus dezájn nem elhanyagolható előnye, hogy ápol és eltakar. A két tetőelemet is egymáshoz szögeltem, aztán sajnos itt félre is kellett tennem a munkát egy ideig.

A folytatás Karácsonykor következett be. Kaptam ugyanis egy kis égetőpákát, amit természetesen tesztelni is kellett valamin. Így elvan a gyerek ha játszik alapon elkezdtem kidíszíteni az oszlopokat beégetett mintákkal. Szilveszter napján pedig kimentem és a dekopírral kivágtam az alapba a maradék három láb helyét is. Még két darab hulladék deszka került az alap aljára, így az áglábak lyukjai zsákfuratokká alakultak. Beállítottam és odaszegeltem, csavarozgattam az ágakat. Természetesen a csak úgy szemre leferdített ágvégekre nem feküdt fel a tető — igaz erre nem is számítottam. Csináltam egy lécsablont a megfelelő hajlásszögre, majd Emese mint satu segítségével láncfűrésszel sikerült pontosabban levágni, így a tető is Felkerült az ágcsonkokra. Az egész pedig egy lyukas deszkadarab közvetítésével egy 5cm-es kerti oszlop tetejére került az ablak elé.



A végső simításokat majd január elején fogjuk elkövetni. Mire a madáretető szerkezetileg elkészült, be is sötétedett, és a hagyományokhoz híven idén is szép színes égboltban gyönyörködhettünk az év utolsó alkonyata alatt. Az északi előkertben, és a déli hátsó kertben így búcsúzott a világosság a 2016-os esztendőtől:

2016. december 24., szombat

Áldott, békés Karácsonyt!

4 megjegyzés:

Ugyan hó nem esett, de mégis fehér Karácsonyunk lesz. Ugyan ködös, ugyan hideg — de a zúzmara nem csak fehér, de igen szép látványt is nyújt...

Hamarosan téli képekkel és még számos nyárvégi-őszi beszámolóval jelentkezünk, ha az ünnepek alatti bejglikóma megengedi. :)

2016. december 1., csütörtök

Az első hó

Nincsenek megjegyzések:

December elsejével leesett az első hó. Gyors képriport.

Alig esett egy centiméternyi, így ez igazából max. hólepel — a hótakaró sajnos még nem érkezett meg.

2016. november 19., szombat

Az első fagyok

Nincsenek megjegyzések:

November második hetében beköszöntöttek az első fagyos napok. Igaz azóta ismét lanygos tavaszillatú időjárás van, de azért talán érdemes közreadni pár képet erről az időszakról is.

November 11-én még éppen csak fagyott, ekkor a hideg éjszaka után hajnalban egy kintfelejtett csészében érdekes jéghidakat vert a természet. A rezzenéstelen víztükörben csodálatosan tükröződött a hajnalpír, a kicsit fátyolos időben egészen fesői színeket produkált az ég. Lent a völgy mélyén ködbe burkolódzott a falu.



A 11-i hajnal Nyözö fotóin...

A Rhododendron lutheum ekkorra már egészen vörös színekben pompázott, levelei a hidegben ernyedten lógtak.

Ezt követően jött egy nagyjából egy hetes időszak, amikor egyre hidegebb volt hajnalonta, de napközben azért kellemes hőmérséklet uralkodott. Nem kellett sok idő, hogy a kerti tavon is megjelenjen az első jégréteg. November 17-re már erősen jégkásás, helyenként összefagyott vízfelületet talált fotózás közben Emese. A vízi jácintok is befagytak a jégbe, a kagylótutajok viszont behúzódtak a víz alá. Odakint szép lassan elcsendesedett a vízi világ.



Emese fotói november 17-én a kerti tó már kásásodó felszínéről.

2016. november 2., szerda

Október-november fordulóján

Nincsenek megjegyzések:

Gyönyörű napfényes időjárás volt a hónapfordulón, csak az erős, csípős szél zavart néha.

Csodaszépek a napfényes reggelek. Amikor először az őszi színekben pompázó tölgyek tetején jelenik meg az aranyló napfény, majd gyorsan lekúszik a napfény.


Az előkert október 31-én reggel. A keleti horizont hegyei miatt az aljnövényzet nem kap kora reggeli napot.

Nemrég Kata blogjában olvastam érdekes dolgokat az őszi lombszíneződés kapcsán — érdemes elolvasni, és nem utolsósorban megnézni a szokás szerint gyönyörű fotókat. Néztem a Rhododendron lutheum gyönyörű lombszínét, és máris azon töprengtem, hogy vajon miért is ilyen érdekesen színeződik ez a kis bokor. Először ugyanis kívül zöld maradt, de a belső levelei szép aranysárgák lettek, aztán a külső zöld levelek fokozatosan narancsos-pirosas színt öltöttek. A Kata által írottakat összekapcsolva a növény árnyékkedvelő voltával azt hiszem lehet erre is logikus magyarázatot találni:
a belső levelek eleve kevesebb fényt kapnak, és eleve öregebbek is — így nem túl hatékonyak már ilyenkor. Valószínűleg ezekben kezd el először lebomlani a klorofill, így előtűnik a levelek sárga alapszíne. Közben azonban a hűvös idővel a rhododendronok feletti fák is intenzíven kezdik hullajtani a leveleiket, így több napfény jut le a cserjeszintre. Ezért a külső, fiatalabb levelek elkezdik a védő vörös szín felvételét — hiszen az eleve árnyékhoz szokott növények a fényre talán érzékenyebbek az átlagnál.


Labdarózsa felülnézetben...

...és egy őszi rügy a labrarózsán.

Az ellenben érdekes kérdés miért kezd az egyre hűvösebb időjárás ellenére intenzív rügyezésbe mindkét rhododendron és a labdarózsák is? A lombhullató esetleg az ősszel elkezdődő cukorraktározás miatt előlló többletenergiát használhatja fel ilyenkor, de vajon stratégiailag mit nyer ezzel a szűk hónapok előtt egy örökzöld változat?

A labdarózsa (Viburnum opulus 'Roseum') bokraink ellenben még inkább zöldek mintsem sárgák — holott ez a növény nekem az egészen élénkpiros őszi leveleiről volt eddig ismert. Mindenesetre ha lesz viráguk tavasszal, akkor már így is megérte ezeket beültetni az idén nyáron — bár szerintem még ezek a bokrok kicsik ehhez. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a növény több naphoz szokott, így a félárnyékos fekvésben nem kell neki a vörös védőszín. Ezekről a növényekről még nem beszéltem részletesebben, álljon hát itt végül pár mondat róluk is.

Még a nyár folyamán kerültek be a kertbe, ismételten Nóra szponzorálásával. Nála ugyanis szép nagy labdarózsa bokrok vannak a kerítésnél, és többször is megcsodáltam az őszi színpompáját. Idény nyáron Nóra hozott nekünk két kis fattyat, amit sikerült kiásni az ő bokrai tövéből. Ezek kerültek aztán a Rhododendron Lutheum közelében kipucolt területre, egy a hátsó kert felé induló kerti utacska két oldalára. Ha megnőnek, akkor egyfajta kaput képeznek majd a kert tavakon túli zónájába.


Ősz a kert déli részén...