2017. február 13., hétfő

Madarak a kertben

4 megjegyzés:

A meggyvágó visszanéz

Még hó alatt pihen a kert, és úgy tűnik a tavasz még igencsak odébb van. A környék madarai igencsak nehezen találnak élelmet, így az év végén gyártott új madáretető forgalma csúcsra van pörgetve: számos madárfaj látogatja az etetőt.

Alapvetően cinegefélék vannak, amik kisebb-nagyobb csapatokba verődve járnak az etetőre. A Széncinke és a Kék cinke nagy csapatokban érkezik, de sok a Barátcinege is. Elvétve jönnek Őszapók is, de ezek az aprócska madarak nagyon félénkek. Könnyen megismerhető a kis fehéres fejtetőjéről, és a többiekhez képest arányában hosszú farktollairól. A cinegék általában egy két magot helyben elfogyasztanak, aztán félrevonulnak egy kis maggal a környező ágakra. Néha nagy veszekedéssel tülekednek, a kis kékek meglepően aggresszíven hadakoznak. Általában mindig beszállóágakon keresztül érkeznek, így folyamatos a nyüzsgés a fák, bokrok ágain.

2017. január 1., vasárnap

Újévi séta

2 megjegyzés:

Eltelt hát a 2016-os év is. Az országban sokfelé ködös, nagyon hideg időre virradt az új esztendő, de idefent a hegyen nem túl hideg volt, és szép kék égbolt.

Odakint nyoma sem volt a ködnek, picit kifagyott pára deressége borítja csak a kertet. Amint napsütés éri a deret, pillanatok alatt el is tűnik. Így alaposabb fotózásra sem volt idő, de azért álljon itt pár friss, még fel sem melegedett kép.

A tó jege nagyon vastag már, simán elbírja az ember súlyát. Az aranyhalacskák már a szobában laknak, így ez annyira nem okoz gondot, de kíváncsiságból biztosan megpróbálom megfúrni majd a jeget délután. A gyékények állnak csak ki belőle, és a szélviharok által ráhordott tölgyfalevelek.

A délutáni másik terv a tegnap szerkezetkészre alakított madáretető kistafírozása. Erről újabb postban jelentkezünk majd.

2016. december 31., szombat

Madáretető tollas barátainknak

2 megjegyzés:

2016 végén szerkezetkész állapotba hoztam az új madáretetőt. Ez már több hete húzódott, de most legalább odáig eljutottam, hogy a múltkor talált és háromba fűrészelt polcdeszka, valamint a négy rusztikus, kéregtelenített gyertyáncsonk felkerülhetett az északi ablak elé egy fa oszlop tetejére.

Még az ádventi időszakban kezdtem neki, amikor először két mandarinos faládát akartam átalakítani, de aztán megtaláltam egy már igencsak festékfoltos, munkákra használt méteres polcdeszkát, és végül az lett a madáretető szerkezetének egyik fő alkotóeleme.

Az alap — szigorúan a számmisztika jegyében — egy 42x30 cm-es lap, a tető két nagyjából 30x38 cm méretűből készült. Igazából az volt a méretezés alapja, hogy a két egyforma nagyra vágott tetőelem összeállítás után elfedje a maradékként visszamaradó harmadikat — már csak a hulladékmentes vágás miatt. A tetőhajlásszöget is ilyen tudományos alapokon határoztam meg, AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint. Ennyi volt a geometrikus része a dolognak, mert azért kockaság ide vagy kockaság oda szeretem a nem túl sarkos dolgokat.

Ezért aztán kerestem a nyári gyertyánritkításkor vágott ágrengetegben néhány kb. 3 cm vastag, nagyjából 42 cm hosszú darabot, ezekből készültek a tartóoszlopok. Az egyik villás elágazású volt, de gondoltam ettől csak még mókásabb lesz az eredmény, így ugyan kereshettem volna másikat, de mégis bizalmat szavaztam ennek az ágdarabnak. Az ágakat szemre ferdére is vágtam, de még nem a végleges méretre, aztán lekopasztottam. A gyertyán kérge vékony, és kis száradás után relatív könnyen lehúzható, így ez nem volt gond.

Az alaplapra átrajzoltam az ágak körvonalát, a villás ág rögvest két lábbal kerül az alapra. Ennek a helyét rögvest ki is bányásztam, ami nem volt triviális. Nem is sikerült túl szépen, de a rusztikus dezájn nem elhanyagolható előnye, hogy ápol és eltakar. A két tetőelemet is egymáshoz szögeltem, aztán sajnos itt félre is kellett tennem a munkát egy ideig.

A folytatás Karácsonykor következett be. Kaptam ugyanis egy kis égetőpákát, amit természetesen tesztelni is kellett valamin. Így elvan a gyerek ha játszik alapon elkezdtem kidíszíteni az oszlopokat beégetett mintákkal. Szilveszter napján pedig kimentem és a dekopírral kivágtam az alapba a maradék három láb helyét is. Még két darab hulladék deszka került az alap aljára, így az áglábak lyukjai zsákfuratokká alakultak. Beállítottam és odaszegeltem, csavarozgattam az ágakat. Természetesen a csak úgy szemre leferdített ágvégekre nem feküdt fel a tető — igaz erre nem is számítottam. Csináltam egy lécsablont a megfelelő hajlásszögre, majd Emese mint satu segítségével láncfűrésszel sikerült pontosabban levágni, így a tető is Felkerült az ágcsonkokra. Az egész pedig egy lyukas deszkadarab közvetítésével egy 5cm-es kerti oszlop tetejére került az ablak elé.



A végső simításokat majd január elején fogjuk elkövetni. Mire a madáretető szerkezetileg elkészült, be is sötétedett, és a hagyományokhoz híven idén is szép színes égboltban gyönyörködhettünk az év utolsó alkonyata alatt. Az északi előkertben, és a déli hátsó kertben így búcsúzott a világosság a 2016-os esztendőtől:

2016. december 24., szombat

Áldott, békés Karácsonyt!

4 megjegyzés:

Ugyan hó nem esett, de mégis fehér Karácsonyunk lesz. Ugyan ködös, ugyan hideg — de a zúzmara nem csak fehér, de igen szép látványt is nyújt...

Hamarosan téli képekkel és még számos nyárvégi-őszi beszámolóval jelentkezünk, ha az ünnepek alatti bejglikóma megengedi. :)

2016. december 1., csütörtök

Az első hó

Nincsenek megjegyzések:

December elsejével leesett az első hó. Gyors képriport.

Alig esett egy centiméternyi, így ez igazából max. hólepel — a hótakaró sajnos még nem érkezett meg.

2016. november 19., szombat

Az első fagyok

Nincsenek megjegyzések:

November második hetében beköszöntöttek az első fagyos napok. Igaz azóta ismét lanygos tavaszillatú időjárás van, de azért talán érdemes közreadni pár képet erről az időszakról is.

November 11-én még éppen csak fagyott, ekkor a hideg éjszaka után hajnalban egy kintfelejtett csészében érdekes jéghidakat vert a természet. A rezzenéstelen víztükörben csodálatosan tükröződött a hajnalpír, a kicsit fátyolos időben egészen fesői színeket produkált az ég. Lent a völgy mélyén ködbe burkolódzott a falu.



A 11-i hajnal Nyözö fotóin...

A Rhododendron lutheum ekkorra már egészen vörös színekben pompázott, levelei a hidegben ernyedten lógtak.

Ezt követően jött egy nagyjából egy hetes időszak, amikor egyre hidegebb volt hajnalonta, de napközben azért kellemes hőmérséklet uralkodott. Nem kellett sok idő, hogy a kerti tavon is megjelenjen az első jégréteg. November 17-re már erősen jégkásás, helyenként összefagyott vízfelületet talált fotózás közben Emese. A vízi jácintok is befagytak a jégbe, a kagylótutajok viszont behúzódtak a víz alá. Odakint szép lassan elcsendesedett a vízi világ.



Emese fotói november 17-én a kerti tó már kásásodó felszínéről.

2016. november 2., szerda

Október-november fordulóján

Nincsenek megjegyzések:

Gyönyörű napfényes időjárás volt a hónapfordulón, csak az erős, csípős szél zavart néha.

Csodaszépek a napfényes reggelek. Amikor először az őszi színekben pompázó tölgyek tetején jelenik meg az aranyló napfény, majd gyorsan lekúszik a napfény.


Az előkert október 31-én reggel. A keleti horizont hegyei miatt az aljnövényzet nem kap kora reggeli napot.

Nemrég Kata blogjában olvastam érdekes dolgokat az őszi lombszíneződés kapcsán — érdemes elolvasni, és nem utolsósorban megnézni a szokás szerint gyönyörű fotókat. Néztem a Rhododendron lutheum gyönyörű lombszínét, és máris azon töprengtem, hogy vajon miért is ilyen érdekesen színeződik ez a kis bokor. Először ugyanis kívül zöld maradt, de a belső levelei szép aranysárgák lettek, aztán a külső zöld levelek fokozatosan narancsos-pirosas színt öltöttek. A Kata által írottakat összekapcsolva a növény árnyékkedvelő voltával azt hiszem lehet erre is logikus magyarázatot találni:
a belső levelek eleve kevesebb fényt kapnak, és eleve öregebbek is — így nem túl hatékonyak már ilyenkor. Valószínűleg ezekben kezd el először lebomlani a klorofill, így előtűnik a levelek sárga alapszíne. Közben azonban a hűvös idővel a rhododendronok feletti fák is intenzíven kezdik hullajtani a leveleiket, így több napfény jut le a cserjeszintre. Ezért a külső, fiatalabb levelek elkezdik a védő vörös szín felvételét — hiszen az eleve árnyékhoz szokott növények a fényre talán érzékenyebbek az átlagnál.


Labdarózsa felülnézetben...

...és egy őszi rügy a labrarózsán.

Az ellenben érdekes kérdés miért kezd az egyre hűvösebb időjárás ellenére intenzív rügyezésbe mindkét rhododendron és a labdarózsák is? A lombhullató esetleg az ősszel elkezdődő cukorraktározás miatt előlló többletenergiát használhatja fel ilyenkor, de vajon stratégiailag mit nyer ezzel a szűk hónapok előtt egy örökzöld változat?

A labdarózsa (Viburnum opulus 'Roseum') bokraink ellenben még inkább zöldek mintsem sárgák — holott ez a növény nekem az egészen élénkpiros őszi leveleiről volt eddig ismert. Mindenesetre ha lesz viráguk tavasszal, akkor már így is megérte ezeket beültetni az idén nyáron — bár szerintem még ezek a bokrok kicsik ehhez. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a növény több naphoz szokott, így a félárnyékos fekvésben nem kell neki a vörös védőszín. Ezekről a növényekről még nem beszéltem részletesebben, álljon hát itt végül pár mondat róluk is.

Még a nyár folyamán kerültek be a kertbe, ismételten Nóra szponzorálásával. Nála ugyanis szép nagy labdarózsa bokrok vannak a kerítésnél, és többször is megcsodáltam az őszi színpompáját. Idény nyáron Nóra hozott nekünk két kis fattyat, amit sikerült kiásni az ő bokrai tövéből. Ezek kerültek aztán a Rhododendron Lutheum közelében kipucolt területre, egy a hátsó kert felé induló kerti utacska két oldalára. Ha megnőnek, akkor egyfajta kaput képeznek majd a kert tavakon túli zónájába.


Ősz a kert déli részén...

2016. október 24., hétfő

Őszi színek

Nincsenek megjegyzések:

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.


A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)


Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

2016. október 3., hétfő

Téltemető hadművelet

4 megjegyzés:

Eranthis Cilicica hagymák tasakja

Régi olvasóink bizonyára fogják a fejüket: jajj már megint? Mivel nem vagyunk feladós fajták, így a válasz: igen, ismét. Történt ugyanis, hogy tavaly tél vége felé téltemető szakértőnk, Kata friss hírekkel szolgált azzal kapcsolatban, hogy miért lehetett az, hogy nálunk csak pár kósza levelet és eddig egy virágot hozott a téltemető. Úgy gondoltuk, hogy az őszi ültetési idényben adunk még egy esélyt a téltemetőknek és a kertünknek is — ha addig el nem felejtjük...

Még valamikor augusztus végén eszembe is jutott, hogy kellene egy adag téltemetőt szerezni. Mivel az Eranthis Hyemalis a védett változat, nem lepett meg, hogy most csak az Eranthis Cilicica beszerzése sikerült. Rögtön 5 tasakkal vettem, így összesen 50 darab gumónak kellett helyet találni — mondván ne aprózzuk el a dolgokat.

A kiszemelt hely a tisztító tó nyugati partjának rézsüjén van. Itt egy enyhe rézsű kapaszkodik fel a víz széléig, mivel feltöltöttem a tavat határoló kis nyúlgát oldalát. A felső részén kövek zárják, néhány szikla a meredekebb részeken elszórva is belekerült a földbe, hogy ne mossa le az eső a földet. Ebbe a részbe Kis meténg (Vinca minor) került, remélem majd szépen befutja a partfalat. Saját szaporulatból van áttelepítve, ha minden igaz a kék alapváltozat mellett a sötétlila verzióból is került ide.


A téltemetős ágyás. Felül jobboldalt a tópart rézsűje.

Maradt viszont még egy 1,7 méteres, kb. négyzetes terület, ami már egész lankás. Itt most csak pár kósza, bevadult hóvirág rejtőzik. A téltemetők szeretnek a hóvirágokkal vegyes telepet alkotni, legalábbis többfelé látni ilyet. Szemfülesek a hagymák csomagolásának sarkában is kiszúrhatják a befigyelő hóvirágokat. A hátoldalán azonban ennek ellenére nem volt feltüntetve, hogy "a tasak nyomokban hóvirágot is tartalmazhat" — de ha mégis akkor szívesen látjuk azokat is.

Erősen száraz volt itt a föld, de picit sikerült felkapirgálni. Kapott még rá egy nagyon finom lombkomposzttal feldúsított friss földet. Ez a majdani nagy tómederből lett kitermelve, a komposzt pedig az esővíztároló szűrőjének tisztításakor (erről majd még írok bővebben) került elő. Érdekes volt mennyire koromfekete volt a komposzt a földhöz képest. A terület közepét kihagytam, mert ide majd tavasszal egy nagyobb termetű bokros növényt szeretnénk ültetni. (Erre a legesélyesebb jelölt egy Redőslevelű bangita jelen állás szerint.)

Kata angol szaklapokban úgy olvasta, hogy alapvetően a kiszáradt gumók tudnak problémát okozni a téltemetők esetében. Ezért most nem csak eldugdostuk a hagymácskákat, hanem előtte beáztattuk őket közel egy napon át. Erről persze a tasak hátoldala mit sem ír, csak a szeptember-november közötti ültetési időpont van a javaslatok között.


Egy kis méretarány a még fürdőzés előtti gumókról, és az 50 kis gumó az áztatás kezdetén...

A hagymákat nagyjából elosztottuk Emmával a középpontot jelölő cserép körül, néhányat a tóparti rézsüre is bedugdostunk. Pár óra múlva jött egy kis eső is, így a talaj nem volt teljesen száraz, hogy elszívja a hagymákból ma víztartalékot. Persze ha megint jön néhány özönvizes nap, akkor meg túl sok is lehet a jóból, de ezzel már végképp nem tudunk mit kezdeni. Most már nem csak a mi kezünkben van a virágok sorsa, mi megtettük ami tőlünk telt, most már csak ki kell várni a még el sem jött tél végét. Lássuk Uram, mire megyünk együtt!

2016. szeptember 26., hétfő

Invázív szépség — a vízi jácint

2 megjegyzés:

Úgy néz ki valamiért gyakran keverednek a látóterembe invázívnak ítélt, ámde csábítóan gyönyörű növények. Ez a szokás a vízinövények világában sem hagyott alább. :)

Ami eddig vizitök volt, az úgy tűnik egy nem kispályás trópusi növény. Olyannyira nem, hogy Amerika melegebb éghajlatú részein szigorúan üldözik ezt a növényt, mert hihetetlenül szapora, akár egy töredés darabból is új növény születhet. Leplezzük hát le ezt a gazfickót: az eddig vizitöknek titulált jószág becsületes nevén Vízi jácint (Eichhornia crassipes).

Szinte elpusztíthatatlan növény, a legkisebb levél- vagy szártöredékből is képes magát reprodukálni. Hazánkban csak azért nem áraszt el mindent, mert a téli hideget nem bírja — így végülis körültekintéssel bár, de kordában tartható. Az Édenkert weboldal telepítési útmutatója ennek tükrében inkább mondható amolyan "hogyan írtsuk ki a felesleget bármi áron" kalauznak.

Az ellenséget sosem árt alaposan megismerni, ezért egy példányt felboncoltunk a tudomány oltárán. A virágos állapotát nem ismerjük még, de talán jövőre ahoz is lesz szerencsénk, de íme egy boncolási jegyzőkönyv arról, hogy mi is rejlik ezeknek a növényeknek a belsejében.


Puha, nagyon könnyen vágható a kis tökforma. Tekintve hogy a vízen úszik, ez azért nem meglepő. :)


Az egész ilyen sejtes szerkezetű belülről. A műtét után visszadobtuk a tóba, hiszen nem fog megszökni onnan. Így legalább megnézzük, hogy mi lesz a darabjaival, tényleg olyan invázív-e mint a híre.

Tény, hogy a növény kimondottan impozáns megjelenésű, de hát azért közmondásos, hogy a jóból is megárt a sok. Az bíztatóan hangzik, hogy 8 óra napsütés kell neki, mert olyan mifelénk biztos hogy nem lesz. Úgy döntöttünk hát, hogy egy példányt átteleltetünk, a többieket hagyjuk belefagyni a vízbe, vagy megsütjük, vagy egyéb inkvizíciós eszközzel ártalmatlanítjuk.

Bízzunk benne, hogy sikerül úrrá lenni ezen az invázión, és legyűrjük a vizijácintokat. Mindenestre vigyázó szemeinket a víztükörre vetjük, az éberség sohasem árthat.